Az érdeklődők számára már ismert tény, hogy Gönczi György Úr Muzeális horgász, halász kiállítását szeretnénk közös összefogással megmenteni. Az előkészületi munkák elindultak, ennek okán látogattuk meg Gyuri bácsit, hogy felmérjük a kiállítás darabjainak állapotát.

Egy napsütötte kora tavaszi napon autóba ültünk, és a reggeli órákban elindultunk utunkra. Gyuri bácsi a kiállítás megszűnt helyén, a parkolóban várt minket. Szomorúan konstatáltuk, hogy a kiállítást jelző öreg csónak sincs már a helyén. Szívélyes bemutatkozás után, a helyi útfelújítások között kanyarogva, jutottunk el a gyűjtemény raktáraként szolgáló garázshoz.

Csapatunk várakozással teli izgalommal várta, hogy neki kezdhessen a munkának. A látvány elkeserítő volt; a gyűjtemény darabjai a szokásos háztartási lomok között voltak elhelyezve. Szerencsére a daraboknak semmi baja nem volt, inkább azért fájt a szívünk, hogy ezt az unikumnak számító gyűjteményt nem az eredeti pompájában láthatjuk.

Sorra kerültek elő az ismert és kevésbé ismert darabok, a rendezgetés közben Gyuri bácsi minden tárgyról tudott egy-egy érdekes információt, vagy anekdotát mondani. Ahogy haladtunk a munkával, Ő is egyre lelkesebben mesélt életéről, horgászatról, a gyűjtemény kialakulásáról.

Láttunk rengeteg orsót, kezdetektől napjainkig, sok esetben teljes fejlődéstörténet rajzolódott ki egy-egy ismert gyártó esetében. Horgászbotok között volt tőrpengés, bambusz, hatszög-alakú, orosz harci-jármű antennájából kialakított bot – csak hogy a legemlékezetesebbeket említsem. Rengeteg háló, jégtörő eszközök, horgászmagazinok, csalik, úszók és még számtalan más eszköz került elő.

Mivel Gyuri bácsi az ifjúság tanítását is fontosnak tartja, a balatoni élővilág számtalan szereplője is előbukkant a garázs mélyéről. Vidra, vöcsök, danka sirály, harcsák, pontyok, süllők és még sorolhatnám. Ekkor kérdeztünk rá, hogy a múzeumban élő halak sorsa hogyan alakult? „Sajnos, hely szűke miatt az akváriumok a Balatonalmádi Önkormányzat épületében lettek elhelyezve.” – meséli Gyuri bácsi.

Ahogy a tárgyak kezdtek elfogyni, egyre inkább összeszorult a szívünk. Egyértelmű, hogy nemcsak egy ritkaságnak számító kiállítás, hanem egy élet munkája van ebben a gyűjteményben. Miközben pakoltuk vissza a vitrinekbe az orsókat, csalikat, ugyanazt láttuk egymás szemében: egy igazán jó ügy érdekében cselekszünk.

Gyuri bácsitól a folytatásról beszélve búcsúztunk el, autóba ülve elmentünk megnézni a csónakokat jelenlegi helyükön. A szebb napokat látott ladikok méltatlan helyen, a part melletti fövenyen hevernek, mintha valaki ott felejtette volna őket.

Hazafele a segítő szándéktól felvillanyozva, egymás szavába vágva beszéltünk arról, hogyan tudunk segíteni, mi legyen a következő lépés.

Úgy gondoljuk közérdekű, hogy méltó helyen tudjuk megőrizni az utókornak ezt a különleges gyűjteményt. Ha Te is úgy gondolod, hogy segíteni szeretnél, csatlakozz gyűjtésünkhöz! Tartozz Te is azok közé, akik büszkén mesélhetik unokáiknak, hogyan sikerült megmentenie a múzeum gyűjteményét!